Részlet P. Gál Judit: Halálosztók című könyvéből.
Kérdez: P. Gál Judit
Válaszol: dr. Fülöp Tamás ügyvéd
– Mi a belépő? Mondja el a teljes igazságot az ügyfél, mit tett és mit nem? – kérdezem. Az ügyvédi irodában ülünk. Az íróasztalon akták sokasága jelzi, hogy érkezésem előtt épp nagy munkában lehetett a védő. Gondolkodás nélkül válaszol.
– Egyáltalán nem igénylem, hogy a védencem elmondja az igazságot. Azon egyszerű oknál fogva, hogy úgyis ahhoz vagyok kötve védőként, amit ő mond, akár nekem, akár a vallomásában. Nincs olyan megközelítés, hogy nekem mondja el, mert én vagyok a védője és nekem azt tudnom kell. Én ebben nem hiszek. Természetesen nagyon fontos, hogy ha ő elmond nekem egy történetet és én ott bizonyos pontokban gyengeséget látok, felhívjam erre a figyelmét. Megmondom, hogy ez a történet a rendőrség, az ügyészség vagy a bíróság előtt miért nem fog megállni.
– Azt mondja, nem fontos, hogy minden részletében ismerje az igazságot. De az iratok ismeretében valószínűleg kialakul egy kép az ügyvédben arról, hogy mi történt. Ha ez alapján tudja, hogy az ügyfele elkövette a bűncselekményt, ne adj’ isten egy gyilkosságot, ugyanúgy képviseli az ártatlanságát?
– Természetesen. Még csak a védekezési stratégiámat sem változtatja meg pusztán az a tudat, hogy esetleg az iratok alapján ő volt az elkövető. Voltam már ilyen helyzetben. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésről volt szó, ahol az ügyfél tagadó vallomást tett. A nyomozati iratok alapján számomra is teljesen egyértelmű volt, hogy ő ölt. Ez semmilyen módon nem befolyásolt a munkámban. A magyar büntetőeljárásban alkotmányos joga a büntetőügyek vádlottjának, hogy ne tegyen vallomást, sőt akár hazudjon a tárgyalóteremben. Tehát, ha nekem, mint büntetőeljárásban jártas embernek a napnál is világosabb, hogy ő volt, és az ügyfél mégis tagad, akkor én ehhez alkalmazkodom. Meghallgatom, hogy mit mond, és segítek abban, hogy a története kerek legyen. Ha az ügyfél nekem elmond egy tényállást, azt nekem tiszteletben kell tartanom. Nem kell szembesítenem az ügyfelet azzal, hogy kedves uram, kedves hölgyem, én nem hiszem el azt, amit ön mond, úgyhogy találjon ki valami más hazugságot.
– Pillanatnyi rossz érzése sincsen, hogy tudván tudja, az ügyfele elkövetett valamit, és esetleg mégis felmentő ítélet születik? Sőt megtörténhet, hogy később ugyanolyan vádakkal újra bíróság elé kerül?
– Ne nekem legyen rossz érzésem emiatt, hanem a vádnak, mert nem tudta bizonyítani ezt a bűncselekményt. Nekem egy pillanatig sem lehet rossz érzésem, bűntudatom. Én az eskümet teljesítettem azzal, hogy minden törvényes eszközt kihasználtam, és ennek eredményeképpen vagy részben ennek eredményeképpen felmentették a vádlottat.
A szerző engedélyével – minden jog fenntartva ©